GYERMEK ÉS AZ ÜNNEP

 Ünnep. Alkalom. Talán egy esküvő. Egy születésnap. Vagy zongoravizsga.

Bármi, ami más mint a többi nap. Valami történik ilyenkor. Erre emlékezünk majd.

Fényképek őrzik, örökítik színeit, illatát.

Meg kell tanítanunk, a legelső pillanattól kezdve a gyermeknek érezni kell,

hogy vannak különleges események az életben.

Olyankor díszben a lélek, és díszben az ünneplő gyermek.

Szép ruhába öltöztetjük, mert attól is változik, amit és ahogyan éppen érez.

Nagyon korán meg kell tanítani a tiszteletet. Mások iránt, az ünnep iránt, saját maguk iránt.

Meg kell tanítani, hogy ünnepnapokon másképpen öltözünk – és másképpen viselkedünk.

Egyik segíti a másikat.

Alkalmi ruhában megváltozik a tekintet,

különös fénnyel csillog a szem, és büszkébb lesz a járás is.

A szép ruha tartást ad, és tiszteletet vív – magának is, viselőjének is, az ünnep tárgyának is.

Meg kell adnunk a gyermekeknek az élményt. Azért, hogy szépen élhessenek.

Hogy életüknek legyen minősége, mások által érthető, pontos üzenete.

Egyik módja annak, hogy megtanítsuk őket a szépre az, hogy szép ruhát adunk rájuk.

Ettől is lesz értéke az ünnepnek. És enélkül valami nagyon fontos nem történik meg.

Valami, ami nélkülözhetetlen a boldogsághoz.

Kiegyensúlyozott lelkivilághoz, önbizalomhoz és hithez.

Hit. Bármiben, csak higgyen a gyerek! Az első pillanattól kezdve.

És akkor sosem vész majd el sorsának titokzatos erdejében….