Igen, kedves Anyuka, férjhez megy a lányod!
Csodálatos pillanat ez mindkettőtök életében.
Még emlékszel rá, amikor kicsi lány volt, épp csak elkezdett járni…most pedig ott áll előtted,
és nézed, ahogy nővé válva egy másik élet felé lépked.
Hova szállt el az idő, kérded magadban…és szívedben talán kicsit vívódsz…
egyszerre van jelen lelkedben az aggodalom,
az óvás, a mindentől meg akarom védeni érzés- ugyanakkor tudod, hogy el kell őt engedned…..
mert a lányod férjhez megy.
Szeretnél neki mesélni a házasság rejtelmeiről, csodáiról, kihívásairól.
Vágysz rá, hogy felkészítsd mindenre- és bármire….
Ehelyett azon kapod magad, hogy jelentéktelen dolgokon vitatkoztok, ki ki mellé üljön,
milyen színű legyen a szalvéta, hogy legyenek díszítve a székek…
Próbálod ilyen “földi ” dolgokkal palástolni titkolt vagy nem titkolt fájdalmadat:
elveszik a lányodat, és neked ezt meg kell tapasztalnod….
át kell élned, el kell fogadnod.
Mostantól kicsit gyengébb lesz a hozzád fűződő szál,
és erősebb az ő új, saját családját felépítő erő.
Nehéz érzés. De csodálatos érzés is egyben, hiszen egész életeddel minden szavaddal
és mozdulatoddal erre készültél te is – és erre készítetted fel lányodat is.
Új életszakaszba léptek mind a ketten.
Legyetek sikeresek és boldogok ott is!
