Talán ez az első gondolatom miután megtudom, hogy esküvő lesz…
Először is megtudom, hol lesz az esküvő, milyen lesz a helyszín és a hangulata,
és lesz-e az esküvőnek témája.
Milyenek lesznek a színei… Milyen lesz a menyasszonyi ruha,
illetve, milyen színű és stílusú a vőlegény öltözéke…
És miben lesz a kísérőm…
Fontos még tudni, hogy a menyasszony után mindig az örömanyák a legszebbek!
Igen-igen, ez így van.
És mikor tudok igazán szép lenni? Ha tökéletesen érzem magam a ruhámban.
Pont olyan az árnyalat, ami illik bőrömhöz, hajam, szemem színéhez, és a mosolyomhoz is.
Anyaga legyen testemnek kellemes, érezze magát benne otthon minden porcikám..
Teljes biztonságot kell adnia, én leszek az Örömanya!
Az esküvőn már nem szabad aggódnom az öltözékem miatt,
pontosan kell tudnom, hogy megjelenésem hibátlan és tökéletes.
Hogy mihez képest? Magamhoz képest.
Meg kell találnom a megfelelő fazont. A pont jó és előnyös ruhahosszt…
Mindennek esélyt kell adnom, mert nem elég elképzelni, mi állna a legjobban,
nem elég fényképek alapján álmodozni, fel is kell próbálni mindent, amit találok.
Sose volt rózsaszín ruhám, és ki van zárva? Akkor a rózsaszínnel kezdem.
Mert lehet, hogy olyan fényt ad az arcomnak, amilyet magamon még nem láttam.
Nadrágos vagyok, de erre az alkalomra mégiscsak ruha illene,
és a gyerekek is megkértek, hogy csak most az egyszer, Anya…
És kijövök a próbafülkéből, állok a tükör előtt, ránézek a férjemre,
aki végtelen türelemmel kísér üzletről-üzletre…
és azt látom, hogy …igen, jól látom…könnyes a szeme.
Majd hallom, ahogy mondja „30 év alatt sosem láttam még így a feleségemet”…
Van ebben a pillanatban valami varázslat.
És gondolatban már az esküvőn vagyok, látom magam, ahogy sürgök-forgok a vendégek között,
majd kimondják az igen-t….és jöhet a tánc.
A party, amire lehet, egy másik ruha kellene, egy lazább, lengébb…
mert akkor már minden rendben van, és semmi más dolgom a világon,
mint hogy felnézzek az égre, és áldást kérjek mindenre és mindenkire,
pont a megfelelő pillanatban.
